Valljuk be, a tejmentesség egyik legfájdalmasabb része a csokihiány. Elvileg vannak olyan csokik (pl. Boci étcsokoládé), amikben nincs tejszármazék, de a "nyomokban tartalmazhat..." felirat ezeken is ott díszeleg, szóval nekem most felejtős. Hosszasan kutattam, hogy hogyan oldjam meg a csokikérdést házilag, de vagy olyan recepteket találtam, amiknek az egyik legfőbb alkotórésze a tejpor, vagy olyanokat, amik tejmentesek, de az alapanyagaik méregdrágák és/vagy nem kaphatóak. Szóval nekiálltam kísérletezni, hogyan lehetne átültetni a sima házi csoki recepteket tejmentesre. Az első próbálkozás a volt, hogy szimplán lecseréltem a vajat növényi margarinra, a tejport pedig növényi tejporra, de utóbbi valahogyan másképp viselkedik, így bár az íze mennyei lett, de az állaga még egy egész éjszakányi mélyhűtőben való jegelés után is egy nyúlós-ragacsos meghatározhatatlan valami lett. A következő kísérlet során picit visszavettem a vízmennyiségből, és a tejporból másfélszer annyit tettem hozzá. Ez már bejött, ilyen lett:
Egy tisztességes méretű táblához az alábbi hozzávalókra van szükség:
4 dkg cukor
1 ek. kakaópor (ízlés szerint lehet több is)
10 ml víz
1 dkg növényi margarin
7,5 dkg kókusztejpor
Az elkészítése nagyon egyszerű. Vegyünk elő egy szimpatikus formájú tálat vagy dobozt, és béleljük ki fóliával vagy sütőpapírral. Egy kis lábasba öntsük bele a cukrot, a kakaóport, a vizet és a margarint, és kis lángon keverjük addig, amíg homogén szirup nem lesz belőle. Ha ez megvan vegyük le a tűzről az edényt, és adagoljuk hozzá a kókusztejport. A kész masszát öntsük át a kibélelt edénybe, simítsuk el, és tegyük hűtőbe néhány órára, de ha bírjuk, egy egész éjszaka is ráfér.
Az eredmény egy tábla, szeletelhető, a szánkban kissé ragacsosan olvadó, kókuszos beütésű, sajnos gyorsan fogyó, tejmentes, csokis finomság.
Szóval ez volt az első kísérlet, de terveim szerint tovább folytatom a próbálkozást. Pl. kíváncsi vagyok, hogyan működik a dolog rizstejporral, vagy mi történik, ha a tejpor egy részét keményítővel helyettesítem.
Az a visszajelzés érkezett hozzám, hogy nem írok annyit Marciról, mint Csengéről. Hát mi tagadás, szegény második gyerekekről már tényleg nem jegyez fel az ember minden apró részletet. De hogy ne érezze magát annyira hátrányos helyzetűnek ez a kis hógolyó, jöjjön egy képsorozat - mondjuk 4 hónapossága alkalmából:
Aztán készült még a gyerekeknek egy-egy téli szett (Barka Mosó Masa fonalakból). Csengének sapka, sál és kesztyű:
Ezt a pózolást honnan szedte?!... Egyébként a sapka és a sál saját elképzelés alapján készült, a kesztyűnek viszont itt a leírása. (Utóbbit érdemes akkor is megnézned, ha nem 3-4 évesnek való kesztyűt szeretnél, mert 2 évestől felnőttig leírja a méretezést.)
Ez pedig Marci sapkája és a hozzáillő garbósál:
A sapi azért ilyen buci, mert kibéleltem polárral.
Karácsony óta nagy volt a hallgatás, nem mintha nem lett volna részünk egy remek szilveszteri buliban, ami ne ért volna meg egy külön bejegyzést, de aztán beütött nálunk a krach. Teljes összeomlás, mindenki kidőlt.
Úgy kezdődött, hogy Apa már december elején - ha nem korábban - elkezdett köhögni, majd a nagy családi karácsonyozás közben valószínűleg betársult hozzá valami más baci, amit aztán megfejelt az újévi munkába állás során felszedett harmadik kórság is. No ez a jó kis koktél (de az sem kizárt, hogy valami egészen más) aztán hazajött hozzánk is. Először a gyerekek kezdték: Csengének magas láza lett, Marci pedig csúnyán köhögött. Amikor kijött hozzánk a gyerekorvos, végre meg tudtam mutatni Marci bőrét is, ami valahogy sehogy sem akart letisztulni az anyatejes kiütések óta. Így a legnagyobb betegeskedés közepette kiderült, hogy az anyatejes kiütések takarásában csúnya ekcéma alakult ki nála. Egyes számú gyanúsított: tejfehérje-érzékenység. Hurrá!
Első körben kaptam egy kisebb sokkot, mert nem eszem túl sok húst, helyette tejtermékekkel próbáltam bevinni a hiányzó fehérjét, különösen a sajtok voltak nagy barátaim. Na de akkor most mi lesz?... Szóval egyik napról a másikra át kellett állnom teljes tejfehérje-mentes diétára.
Marci betegsége gyorsan gyógyult, hála az anyatejnek, az ekcéma viszont egyre rondább lett, reggelente égő, vörös, sebesre kapart arccal ébredt, átterjedt a kezére, és elkezdődött a hasmenés is. Csenge sem akart javulni, ő is elkezdett köhögni, majd a köhögés kezdődő tüdőgyulladásba váltott. Nagyjából ekkor csatlakoztam én is a betegeskedőkhöz - lázzal és köhögéssel. Apa 3 napos antibiotikumot kapott, ami után talán még rosszabb lett a helyzet. Csengének 10 napos antibiotikum kúrát írt elő a doki, ami 2 nap után már némi javulást hozott. Én ittam a gyerekek gyógyteáját és kanalas orvosságát. Most már a lázas részén mindenki túl van, csak non-stop köhögünk, ami rém fárasztó...
Közben végre beindultak a dolgok Marci műtétével kapcsolatban, megvan az első időpontunk a szegedi klinikára. Nagyon izgulok, remélem, elvállal minket a professzor úr... És persze tele vagyok aggodalommal, hogy mi lesz majd akkor, hogyan fogja Marci viselni, és mi lesz a szopizással, és mennyire lehetek mellette, és kérdések, kérdések, kérdések... De majd 2 hét múlva bizonyára okosabbak leszünk.
És az ekcéma? Valamivel több, mint egy hét tejfehérje-mentesség után végre látható némi javulás, bár azt mondják, 2-3 hétbe is beletelhet, amíg teljesen kiürül a szervezetünkből. Bízom benne, hogy a műtétbe nem fog bezavarni. Szorgalmasan kenjük Marci bőrét, kap probiotikumot, hogy helyrehozza a bélflóráját, és a homeopata gyerekorvosunkkal elkezdtük megkeresni neki az alkati szert. Az első kísérletnek 3-4 hét múlva lesz vége, remélem, jutunk valamire, bár elmondta a doki, hogy ilyen kicsi korban nem könnyű megtalálni a jó gyógyszert.
Ami pedig a tejfehérje-mentes diétát illeti: a kezdeti kétségbeesés után már látok némi reményt arra, hogy fog ez menni. A tejet rizstejjel pótolom, ami elég drága, ezért előbb-utóbb kénytelen leszek átállni a házi rizstejkészítésre. Vaj helyett margarin megy, ami sütésnél nem olyan gáz, de a szendvicsekhez kapható, kizárólag növényi margarinok vagy drágák (biomargarinok) vagy ehetetlen, vízízű műcuccok (a sima boltokban kapható, műanyag dobozos lájt kencék). Nagyon hiányzik a sajt, de már találtam pár növényi, szójamentes sajtreceptet, ha minden jól megy, hétvégén meg is csinálom valamelyiket. A tejszínt rizsfőzőkrémmel vagy keményítős rizstejjel helyettesítem, a túrót pedig citromos-gabonatejes kölessel. Tegnap este elkészült az első adag köleskőrözött, és meglepően finom volt! A kókusztejporos kávé pedig egészen új kapukat nyitott meg előttem! Szóval nem lesz ez olyan vészes, mint elsőre hangzott...
Kedves Édesanyák, Édesapák, gyermeket tervezők vagy várók! Kedves szülés körül dolgozók!
Szeretettel várunk Benneteket következő találkozónkon filmvetítéssel és beszélgetőkörrel, 2011. december 14-én szerdán 18h-kor az Életkörben.
A film, melyet közösen megnézünk: a "More Business of Being Born: The VBAC DIlemma" / "Még több születésbiznisz: a császármetszés utáni természetes szülés dilemmája" című domumentumfilm, szinkrontolmácsolással, Laufer Ágnes (Amerikában élő magyar dúla) szíves felajánlásából.
(A programváltoztatás jogát fenntartjuk - tartalékfilmünk a "What Babies Want" / "Mit akarnak a babák?" című dokumentumfilm, szintén szinkrontolmácsolással.)
A film után közösen beszélgetünk a császármetszés utáni természetes szülés realitásairól Magyarországon kb. 21 óráig.
A programra az ICAN Magyarország havi találkozóinak keretén belül kerül sor. Az ICAN (Nemzetközi Császármetszés Figyelő Hálózat) nonprofit szervezet, melynek célkitűzése a felesleges császármetszések számának csökkentése felvilágosítással, a császármetszésből történő felépülés támogatása, illetve a császármetszés utáni hüvelyi szülés lehetőségének biztosítása. Bővebb információ: www.ican-online.org
Rövid ismertető a VBAC Dilemma című filmről:
Dokumentumfilmekből ritkán lesz bestseller, az Egyesült Államokban híres televíziós műsorvezetőnő, Ricky Lake és Abby Epstein "Születésbiznisz" című filmje ezt mégis elérte, méltán. Az otthon szült tévés személyiség a tényfeltáró újságíró és a személyesen érintett édesanya hangján is beszél arról, mi is az amerikai realitás, ami a gyermekáldás körülményeit illeti az egészségügyben.
A film sikere után a közönség folytatást követelt, így készült el a 4 részes "Még több születésbiznisz", mely 1-1 témát mélyebben is körüljár, így a császármetszés utáni szülését is (melyet angol nyelvterületen VBAC-ként, magyarul újabban CSUSZ-ként emletegnek). Találkozónkon ezt a részt nézzük meg közösen, alig valamivel a nemzetközi premier után.
Helyszín: Életkör, Budapest XII., Hertelendy u. 1/b, 1.em./14. (Életkör kapucsengő)
A program ingyenes, adományokat ICAN felvilágosító nyomtatványok készítésére köszönettel elfogadunk.
Bár a helyszín baba- és gyerekbarát, a program jellegére való tekintettel most kivételesen arra kérünk, egészen pici babák kivételével gyermekeitek számára gondoskodjatok felügyeletről.
Kérünk, jelezd részvételi szándékodat az ICANHungary@gmail.com email címen, vagy a 06 20 346 5721 telefonszámon!
A soron következő ICAN találkozó: 2012. január 18. 18h (tervezett program: kerekasztal beszélgetés a szülésélmény feldolgozásról meghívott szakemberekkel)
És még egy gyors bejegyzés mára, ugyanis megígértem, hogy felteszek egy képet az adventi naptárunkról. A mai állás szerint így néz ki:
Majd fotózok egyet akkor is, amikor megvan az egész. Mi tagadás, kicsit le vagyok vele maradva, azaz nem készült el minden darab decemberig, így azt a taktikát választottam, hogy kiszabtam, kidíszítettem, felakasztóztam őket, de mindig csak előző nap varrom össze, így nincs akkora rohanás, és jut időm az sk. karácsonyi ajándékokra is. (Az utolsó darabok azért már készen vannak, hogy a karácsony előtti hajrában már ne kelljen velük bíbelődnöm.)
(Még egy zárójeles megjegyzés: Sokszor szoktatok tőlem szabásmintát kérni, de sajnos még mindig az a rossz szokásom, hogy szabásminta nélkül dolgozom, vagy csak vázlatokat firkálok, amik utána a kukában landolnak. Bocsánat... Ha kedvet kapnátok ehhez a naptárhoz is, nem tudok jobbat javasolni, minthogy próbáljátok meg kinagyított képről lemásolni őket. Az elkészítés roppant egyszerű: szabás, varrás. Hozzávalók: zöld, barna és drapp filc, fehér csipkedarabok, gyöngyök, hímzőfonal, szalag, 3 pár kis tépőzárdarab és tömőanyag.)
Amikor beüt a krach..., Máthéné Erika: Kedves Zita, szeretném figyelmedbe ajánlani a blogot, amit írok www.szulinapubuli.blogspot.com... » Tejmentes házi csoki I., eowen: Kedves Zita! Ugyanebben a cipőben járok, több m egy éve,... » Hógolyó, Zita mama: :) Hát nem sokat tett rá a vaku. Marci a... » Hógolyó, Juli: Nagyon édi kiskölyök... és milyen férfias a pelenkája is! :-)... » Horgolás alapfokon, Zita mama: Köszi!:) Hehe, Marcit tényleg Golyófejnek szoktuk hívni.:D Pózolás: Csenge nem... » Horgolás alapfokon, Manócska: De helyesek! Csenge már igazi kis hölgy, Marci meg a... » A Baba, Zita mama: @vettivett
Eléggé hasraütésszerűen készült, úgy rémlik, hogy a kezéről és... » Könyvajánló és könyv-nem-ajánló, Debi: + könyvek közé: Sue Gerhardt: A szükséges szeretet és Alison... »
