Zita mama oldala

Akármennyire is tartom a tej- és tojásmentes diétát, képtelen vagyok elérni Marcinál egy tünetmentes állapotot. Azontúl, hogy nem eszem semmit, amiben tej- és tojásszármazék van, továbbra is tiltólistán van a marhahús, a szója, az aprómagvasok, az olajos magvak, és ha tehetem, kerülöm a citrusféléket is.

Eddig próbáltam megúszni a glutén elhagyását, de a minap Marci elcsócsált egy bulátát, másnap pedig egy darab kenyeret, és elég csúnyán kicsapta az arcát, sőt a buláta még az output vonalon is makacs kiütéses foltot ejtett, így erős a gyanúm, hogy a glutén is minimum bűntárs.

Szóval gluténmentességre fel!

Tegnap belevetettem magam egy szigorú étrend összeállításába, hogy a levegőből összehozzam a szoptatás miatt 2000 kalóriára növekedett energiabevitelemet. Arra gondoltam, hogy ezt tartom mondjuk egy hónapig, de legalább 4 hétig, abban bízva, hogy sikerül Marci ekcémáját eltüntetni, aztán ha tünetmentes lesz, megpróbálom külön-külön letesztelni, hogy mi az, amit ehet(ünk), és mi az, ami továbbra is problémát okoz.

Ha elkészül a menüsor, közzéteszem, mert ahogy keresgéltem, nem sok segítséget találtam egy mindenmentes, 2000 kalóriás étrend összeállításához, és biztos vagyok benne, hogy sokunknak van hasonló gondja. Ráadásul úgy tapasztalom magamon és a környezetemben is, hogy az édesanyák meglehetősen magukra maradnak ezzel a problémával, ugyanis:

• a gyerekorvosok tanácstalanok, a szteroidokon kívül nincs biztos gyógymód a kezükben (szerencsére a mi dokink ezt csak végszükség esetére tartogatja),
• ekkora korban allergiatesztet sem lehet csináltatni, mert az éretlen immunrendszer miatt fals lehet az eredmény,
• a diétázós-kísérletezős módszeren kívül nincs más mód az allergén kiszűrésére,
• a diétához egy hosszú tiltólistán kívül nem sok segítséget kap az édesanya, jó esetben szól a doki, hogy a kalciumot ne felejtsd el pótolni (tejmentesség esetén)
• legrosszabb esetben közlik veled, hogy inkább ne szoptass (no comment...).

Száz szónak is egy a vége, kénytelen vagyok újabb önképző kört indítani, a tapasztalatokat pedig igyekszem továbbra is megosztani veletek.

De! Azért még mielőtt tényleg belevágnék a diéta megszigorításába, teszek még egy kísérletet - ezúttal almapépbe kevert zabpehellyel, hogy ne érje Marci arcát közvetlen irritáció (mert hátha-hátha-hátha csak a nyála marta ki a bőrét), és erősen szorítok magunknak, hogy ne újuljanak ki a pöttyök 24 órán belül. Drukk-drukk...

Itt a tavasz, ideje kimozdulni! Három helyre invitállak titeket:

Május 15. 10h

Hordozós séta a Széll Kálmán tértől a Vérmező-Alagút utca sarkán lévő játszótérig

Részletek: http://www.facebook.com/events/142725772518967

Május 18. 14h

Az Ölbebaba a Szimbiózis napokon

Részletek: http://www.szimbiozisnapok.antroport.hu/nap.php?aktnap=11

Június 10. 10h

Hordozásünnep a Gellért-hegyen

Részletek: http://olbebaba.hu/aktualis/hordozasunnep-2012/

Gyertek el, ha hordoztok, azért, ha (még) nem, akkor meg azért! :)

"Hétszáz hazai orvos – szülész-nőgyógyász, gyermekorvos, belgyógyász, aneszteziológus, intenzív terápiás- és oxiológus szakorvos, bioetikus, epidemiológus – és egészségügyi dolgozó, köztük bábák és szülésznők is aláírták azt a levelet, amelyben arra kérik a leendő köztársasági elnököt, hogy adjon helyt dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, szülésznő, bába és pszichológus kegyelmi kérelmének.

Az orvosok és egészségügyi szakemberek szerint dr. Geréb Ágnes kezei között NEM halt meg olyan gyermek, aki kórházban kétséget kizáróan megmenthető lett volna, ezért is kérik a köztársasági elnököt kollégájuk – Magyarországon eddig példátlan – büntetésének elengedésére."

Folytatás az eredeti cikkben.

És a meglepő, talán reményteljes fordulat:

"Engedélyezték az ítélet végrehajtásának elhalasztását Geréb Ágnes ügyében: a szülész-nőgyógyásznak mégsem kell börtönbe vonulnia holnap."

Folytatás az eredeti cikkben.

Én ugyan már szombaton leégtem, de remélem, nektek még időben érkezik a cikk.

Tavaly a Tudatos Vásárlók Egyesülete tesztnek vetett alá néhány fényvédő krémet. A teszt során az összetevőket (a káros anyagoktól a bio/növényi alapanyagokig) vették górcső alá 9, itthon kapható, közepes erősségű fényvédő krém esetében. Az élmezőnyben a Biola, a Lavera és az Ilcsi fizikai fényvédőt is tartalmazó termékei találhatók, utánuk következtek a Drogerie Markt és a Rossmann saját márkás naptejei, és csak az utolsó helyekre sikerült befutnia a Nivea, a Hawaiian Tropic és a Garnier krémjeinek.

A teszt tanúsága, hogy a bio és növényi alapú fényvédő krémek a legegészségesebbek, ráadásul csak ezek tartalmaznak fizikai szűrőt is, míg meglepő módon a legreklámozottabb, nagy márkák termékeiben egy sor szintetikus, sőt kifejezetten egészségkárosító összetevő található.

Az eredeti cikk a részletes teszttel és a pontos márkanevekkel itt olvasható.

A minap újabb petíció jutott el hozzám, amelynek eredetijét ezen a linken találjátok meg: http://www.stopeugenicsnow.org/.

A nyilatkozat angol szövegű, magyarul az alábbi nyersfordításban olvasható. Ha egyet értetek vele, akkor egyrészt válasszátok ki a jobb oldalon található kék négyzetben a magyar verziót (Hungary), itt az angol nyelvű szöveg alján kattintsatok az I agree (Egyetértek) gombra, majd a kért adatokkal csatlakozzatok az aláírókhoz, másrészt ha módotokban áll, terjesszétek!

"Nyilatkozat

Az eugenika nem emberi jog!

Alapvető emberi jognak kell-e lennie annak, hogy valaki elpusztíthassa magzatát, mert Down-szindrómás? Ez a komoly kérdés merül fel az Emberi Jogok Európai Bírósága elé került ügy kapcsán, melynek most arról kell döntenie, hogy a szülőknek alapvető emberi joga-e a beteg vagy fogyatékos gyermekek születés előtti szűrése és elpusztítása.

A Bíróság kedvező döntése azt jelentené, hogy a fogyatékos emberekre vonatkozó eugenikai megoldásokat alapvető emberi jogként ismernék el.

A Bíróságot egy panasz (Kruzmane vs. Lettország) ügyében hívták össze, amit egy lett nő nyújtott be orvosa ellen, aki állítólag nem írta elő számára Down-szindróma szűrését a terhessége alatt, ami kimutathatta volna gyermeke Down-szindrómáját, és így lehetővé tette volna számára az abortuszt.

Szembesülve azzal a veszéllyel, hogy a születés előtti szűrést és az abortuszt mint emberi jogot fogadják el és szentesítsék, a nyilatkozat aláírói (szervezetek, családok, és mindenki, aki a Down-szindrómás és fogyatékkal élő emberekhez közel áll) a Bíróság és az európai intézmények lelkiismeretéhez folyamodnak, hogy ismerjék fel az emberiességet, és vegyék védelmükbe a Down-szindrómás és fogyatékkal élő emberek élethez való jogát.

A Down-szindrómás gyermekek születés előtti elpusztításának emberi jogként való elismerése egy, a genomjuk alapján kiválasztott embercsoport megbélyegzését jelentené. A kedvező döntés tisztán és egyszerűen tagadná a fogyatékkal élők emberi voltát, és törvénybe iktatná az elpusztításuk mechanizmusát.

Európában a Down-szindrómás magzatok szisztematikus elhajtása az, ami valójában sérti az emberi jogokat. Nem az, hogy néhányan megmenekültek a kiválasztás elől, mivel hiba történt a születés előtti beazonosításuk során.

Mi (szervezetek, fogyatékkal élő emberek és családjaik) felszólítjuk a Bíróságot, hogy erősítse meg az eugenikát tiltó alapelvet és a tagállamok kötelezettségét minden egyes ember életének védelmére születésük előtt, a fogyatékkal élőket is beleértve. Ezen áll vagy bukik, hogy hogyan határozza meg európai társadalmunk az emberiességet."

Sokáig azt gondoltam, hogy nekem kendőn kívül nem lesz más hordozóeszközöm. Még Csenge törpekorában próbálkoztunk a mei tai-jal, de hamar leszoktunk róla, az erszényt túl kötöttnek találtam, a rugalmas kendőt valahogy soha nem sikerült olyan szorosra kötnöm, hogy igazán biztonságosnak érezzem (vagy ha igen, akkor már rosszul voltam benne), stb-stb. Még a csatos volt az, amivel kezdetektől és kitartóan szemeztem, végül Marcinál beadtam a derekam, és vettünk egyet. Aztán magamat is meglepő módon teljesen rákaptam. Közben persze nem tudtam elszakadni a kendőtől sem, nekem még mindig az A Hordozó, és ez a kétféle szerelem arra ösztönzött, hogy összeszedjem, melyik miért is vált/válik be - nekem. Hangsúlyozom, hogy ez többnyire egy nagyon szubjektív összehasonlítás lesz, de azért a közérdekűség érdekében belecsempészek majd egy kis szakmaiságot is.

Miért a csatos?

Mielőtt belekezdenék, szeretném tisztázni, mit is értek csatos hordozó alatt, hogy egyre gondoljunk. Nagyon röviden a csatos hordozó (leánykori nevén SSC) olyan ortopédiailag helyesen kialakított eszköz, ami biztosítja a babák számára a gerinc és a csípő egészséges tartását, szóval semmi esetre sem ilyen, hanem pl. olyan, mint a miénk is, de van még sok-sok remek márka, még hazai is. (A példák önkényesen kiragadottak, nem fedik le a teljes piacot, sem a megfelelő, sem a nem megfelelő hordozók terén. Bővebben a csatosokról itt olvashattok.)

A sokáig csak plátói viszonyom a csatossal akkor manifesztálódott, mikor rá kellett döbbennem, hogy az állandóan rajtam csüngő időszak Marci esetében sokkal nagyobb súllyal jár, mint amit Csengével tapasztaltam (aki egyrészt még golyó-korában is jóval könnyebb volt, aztán viszonylag hamar légies hölggyé vált, ráadásul sajnos picinek őt még nem hordoztam annyit, mint Marcit). Én meg csak nem leszek testesebb, így a meglehetősen csontos vállamról muszáj volt valahogyan átterhelni más területekre is a súlyt. Persze egyéb praktikus okok is közbeszóltak, mint az, hogy a csatos hordozókat nem kell megmártani a sárban, de ez önmagában még nem volt elég indok.

Szóval miért a csatos? Ahogy előbb írtam, hihetetlen megkönnyebbülés volt, hogy Marci kilóit már nem kizárólag a vállaim tartották, hanem a meló nagyrészét a derekam vette át, így sokkal később kezdem kényelmetlenül érezni magam. Másik nagyon rabul ejtő dolog a gyorsasága: a már rám állított csatost ugyanis tényleg csak csitt-csatt alapon fel kell dobni, és szaladhatok is ki a kertbe, hogy elcsípjem a postást, aki végre hajlandó volt becsöngetni. Akik olvassák a blogot, azt is tudják, hogy Marci elég sietősre vette a mozgásfejlődést, viszonylag korán éreztem azt, hogy már lekéri magát, és azóta is viszonylag sok időt szeret mozgással (konkrétan ücsörögve püföléssel és kapaszkodva álldogálással) tölteni. Így aztán elég hamar beköszöntött nálunk a fel-le korszak, amit nagyon megkönnyít az, hogy a csatos a derekamon maradhat, és csak ki-be kell pakolnom a kislegényt.

Még egy kis ínyencség. Kezdő hordozókat sokszor elbizonytalanít a környezet visszajelzése. Ezzel kapcsolatban talán érdekes észrevétel, hogy úgy látom, mást vált ki a csatos hordozó az emberekből, mint a kendő. A kendőre még mindig nagy - hogy úgy mondjam - rácsodálkozással tekintenek a járókelők (az a bizonyos ufó-érzés, amit már annyian átéltünk), míg a csatos ennél jóval konformistább, akárki láthatja, hogy direkt erre a célra gyártották, nyilván nem lehet olyan elvetemült dolog... Szóval ha valakinek még komolyan befolyásolja a közérzetét a fent említett ufóság, érdemes megfontolnia ezt a szempontot. (Bár hozzá kell tennem, hogy nyugi, higgyétek el, hogy a lehető legjobban teszitek, amit tesztek, és ha ez a hit megvan, akkor tök mindegy lesz, hogy ki hogyan néz a batyutokra...)

És miért a kendő?

Bármennyire is szuper dolog a csatos, továbbra sem tud egy sor olyan kunsztot, amire szükségünk volt/van/lesz. Nem lehet benne csípőn hordozni, illetve kicsikarhatunk belőle valami csípőnhordozásfélét, de nagyon nehézkes a történet, és újszülöttekkel például abszolút felejtős. Nem olyan magától értetődő benne a szoptatás, az én alkatommal mondhatni mission impossible. Bizonyos alkatú és méretű anyák esetében pedig felmerül az a probléma is, hogy a merev pántok elnyomják a mell-hónalj területet, és csomósodást okoznak. (Eleinte azt hittem, csak nekem sikerült így járnom, de aztán tudomásomra jutott, hogy másnak is volt ilyen gondja.) Persze most úgy tűnhet, hogy "miért a kendő" címszó alatt azt taglalom, hogy "miért nem a csatos", de valójában mindezzel arra akartam rávilágítani, hogy a kendő még mindig a legsokoldalúbb, hiszen gond nélkül lehet benne szoptatni, csípőn hordozni, stb., valamint a legsimulékonyabb eszköz, amivel mindenki megtalálhatja a számára legkíméletesebb kötést.

És ami még egy különös tapasztalat, és a szubjektívnél is szubjektívebb indok a kendő mellett: nekem/nekünk valahogy ezzel igazán összebújós a hordozás... Másképp gömbölyödik bele, és benne hozzám Marci, más az egész atmoszférája így a hordozásnak. A szubjektíven belül objektív tapasztalat ezzel a mássággal kapcsolatban, hogy a kendőben Marci hamarabb megnyugszik és/vagy elalszik. Még egy adalék a kendőt jellemző extra érzelmi töltet alátámasztására: már Csenge is sajátos viszonyban volt vele, sokszor előfordult, hogy ha rosszkedvű volt, a kendővel takarta be magát, és amikor várandósan már nem tudtam hordozni, rendszeresen fészket épített belőle magának. Szóval ez a kendő...

A végére egy kis szakmai elemzés

Válaszd a csatost, ha olyan hordozót szeretnél, ami...

- sportosabb kivitelezésű,
- jobban terhel derékra,
- könnyen megtanulható,
- gyorsan és egyszerűen használható,
- nem lóg le a földre.

Válaszd a kendőt, ha olyan hordozót szeretnél, ami...

- sokoldalú, azaz minél több hordozási mód kivitelezhető vele,
- kiváló segédeszköz szoptatáshoz is,
- a leginkább egyénre szabható (helyesebben köthető),
- kétséget kizáróan használható már újszülött kortól a hordozós kor végéig.

Ez a bejegyzés most csak a kendő-csatos páros összehasonlítására terjedt ki, amit azért nem éreztem teljesen haszontalannak, mert az emaileitekben ez a leggyakrabban előforduló dilemma. És ugyan korábban már írtam a hordozóeszközökről, tervezek egy alaposabb bemutató sorozatot is (unalmas óráimban, amikor Csenge óvodás lesz...;) ). De ha addig lenne valamilyen kívánságotok, amiről már nagyon szeretnétek olvasni mostazonnalnagyhirtelen, írjatok bátran, igyekszem teljesíteni!

(Ha lesz rá érkezésem, feldobom majd a cikket egy-két fotóval is, addig bocs a sok betűért...)

Eszti már hetekkel ezelőtt írta, hogy náluk (értsd: Svájcban) már nő a hegyoldalban a medvehagyma, amitől rögtön el is kapott a sóvárgás. Akkor persze, amikor Apa (nem kifejezetten önszántából) célba vette egyik kedvenc bioboltunkat, teljesen elfelejtettem a lelkére kötni, hogy hozzon egy csomóval. Aztán elérkezett a hétvége, amikor Anyukámnak meglepetés szülinapi vacsorát szerveztünk nálunk, és erre az alkalomra nagynénémék valami telepatikus sugalmazás hatására, valamint nagy örömömre hoztak nekem egy csokor medvehagymát.

Ezután a nem túl lényeges, de annál hosszabbra sikerült bevezető után jöjjön két recept, amiket elkövettem belőlük.

Medvehagymás krém

Hozzávalók: medvehagyma, vaj vagy margarin, majonéz, só. (Adagolás ízlés szerint: Aki kevésbé szereti a vajas krémeket, tegyen bele kevesebb vajat vagy margarint. Aki pl. gyógyászati okokból, magas vérnyomásra szeretné fogyasztani, annak érdemes mellőzni a sót. Aki szeretne inkább olyan fűszeres vajat kapni, amiben később esetleg süthet is, az hagyja ki a majonézt.)

Elkészítés: A margarint jóelőre kivettem a hűtőből puhulni. A medvehagymaleveleket lemostam, lecsöpögtettem, és felvagdostam nagyobb darabokra. Bedobáltam a turmixgépbe a margarinnal, majonézzel és sóval, és összedolgoztam. A turmixgép nem létszükséglet, de így egyrészt nem kell olyan gondosnak lennünk az aprításnál, másrészt az egész krém üde zöld színt kap.

Diétás kiegészítés: Mivel én tej- és tojásmentesen étkezem, ezért természetesen növényi margarint és tojásmentes "majonézt" használtam.

Medvehagymás pogácsa és sajtos rúd

Alapul vehetünk bármilyen, jól bevált receptet. Én ezt a tej- és tojásmentes tésztát választottam:

Hozzávalók: kb. 10 levél, apróra vágott medvehagyma, 40 dkg (tönkölybúza) liszt, 20 dkg növényi margarin, 1 tk. só, 1 csomag instant élesztő, 1 kk. cukor, kevés zabtej, olívaolaj, növényi sajt.

Elkészítés: Az élesztőt kb. fél dl cukros zabtejben felfuttattam, majd összegyúrtam a hozzávalókat, és még lazítottam annyi zabtejjel, hogy masszívabb kelt tésztát kapjak. Az én ízlésemnek ez egy kicsit szárazabb süti, ezért legközelebb szerintem beledolgozok majd pár szem főtt, áttört krumplit is.

A tészta nagyrészéből pogácsát készítettem. Kinyújtottam 1-2 mm vékonyra, bekentem olívaolajjal, félbehajtottam, megint kentem, megint félbehajtottam, ezt még megismételtem párszor, majd az így kapott tömböt kb. 1 cm vastagra nyújtottam, és a legkisebb formával pogácsákat szaggattam belőle. Sütőpapíron, 180 fokon sápadtra sütöttem őket. (Nem szabad megvárni, míg megpirul, mert akkor teljesen kiszárad.)

A szaggatáskor lepotyogott maradékokból lettek a sajtos rudacskák. Összegyúrtam a tésztát, és kb. 2-3 mm vastag téglalapot nyújtottam belőle. A lap felére növényi sajtot reszeltem (mi Viofastot veszünk, ehhez natúr vagy mozzarella ízűt érdemes választani), aztán ráhajtottam a téglalap üres felét. Felvágtam kb. 1 cm széles csíkokra, amiket megcsavarva sütőpapírra fektettem. Szintén 180 fokon sütöttem meg. Ha a rudacskákat mártogatósként használjuk valamilyen kencéhez, akkor nem is igénylik a krumplis dúsítást, maradhatnak ilyen szárazkásak is.

A téli horgolmányok közül még kimaradt Marci manósapkája. A barkások "Korcsolya" színű Szerpentin fonalából készült - végtelenül egyszerűen. Ha jól számolom, akkor a 32 szemből álló, kezdő láncszemsor után 20 sor kispálca következett, az utolsó 2 sor elején és végén pedig fogyasztottam egyet-egyet. A (majdnem) téglalapomat félbehajtottam, és összeöltöttem annál a szélénél, amin a fogyasztások voltak, így kaptam egy kapucnit, aminek a tarkórészén volt egy kis "gömbölyűség". A kapucni nyakrészére horgoltam még 5 sor kispálcát nyakmelegítőnek, a kapucni-nyakmelegítő találkozásánál belefűztem egy fonalat kötözőnek, és el is készült a kezdő manósapi:

Itt a nyakrész pont nem látszik, de éppen ez volt a lényeg, hogy be lehessen tűrni, és melegítse Marci nyakát.

Nagy zimankó idején még alákerült egy "kupaksapi", ami jól rácuppant Marci homlokára, így tökéletes volt a védelem.

Még mindig édesség...

Amikor kiderül, hogy jóideig nélkülöznünk kell a tejet és a tojást, az egyik első étel, ami miatt krónikus szívfájdalom kap el minket, az a palacsinta. Egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy teljesen jól működő és finom palacsinta süthető tej- és tojásmentesen is. Sőt egész sok variáció létezik. A tejet helyettesíthetjük növényi tejjel vagy simán vízzel, ásványvízzel, szódával, a tojást egy az egyben elhagyhatjuk, vagy pótolhatjuk növényi kötőanyagokkal (pl. zabpehellyel), illetve kísérletezhetünk még keményítővel és különböző típusú lisztekkel. Én legutóbb ezzel a recepttel próbálkoztam:

fél kg liszt
kb. 1 liter szénsavas ásványvíz
6 ek. kukoricakeményítő (tojásonként kb. 2 ek.)
csipet só
(Cukrot nem szoktam a tésztába tenni, így már az első palacsinta sem ragad le, és kedvünkre variálhatjuk a sós és édes töltelékeket.)

Ennél a sütésnél éppen palacsintatortát készített Kriszta és a Kockásfülű Nyúl, így Csenge kérésére naná, hogy mi is rakott palacsintát ettünk. A töltelékek:

szilvalekvár
baracklekvár
diótöltelék (darált dió cukorsziruppal leforrázva)
csokipuding (kakaópor, cukor, rizstej, kukoricakeményítő)

Minden emeletre más-más tölteléket kentünk, és amikor felkerült minden réteg, ráöntöttük a maradék pudingot. Az eredmény leginkább a klasszikus "ronda és finom" kategóriába sorolható. Gyorsan meg is ettük...:)

Ha már így belelendültem, folytatom a diétás nyalánkságok sorát. Most egy (a már jól ismert fórumról származó) tej-tojásmentes linzer megbolondított receptjét írom le.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
20 dkg (tejmentes) margarin
10 dkg cukor
1 csipet só

Ez az eredeti recept. Én ebből csíptem le egy kevés margarint, hozzákevertem kb. 10 dkg mandulakrémet (Rapunzel-féle, 100%-os, bio mandulamassza), és mivel ez a margarinnál folyékonyabb dolog, még egy kis liszt hozzáadásával tettem gyúrhatóvá. Miután a tésztát összedolgoztuk, érdemes egy órát hűtőben pihentetni, hogy könnyebben kezelhető legyen. Ezután lisztezett deszkán 3-4 mm vastagra nyújtjuk, nagy pogácsaszaggatóval köröket szaggatunk belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsiben, alacsony hőfokon megsütjük. Vigyázat, nagyon gyorsan sül! Ne hagyjuk kiszáradni, amint elkezd színe lenni, érdemes kikapni a sütőből. A mandulás linzereket finom, Nagyi-féle szilvalekvárral ragasztottam össze, végül meghintettem porcukorral, de csak a dekor kedvéért.