Zita mama oldala

Eszti már hetekkel ezelőtt írta, hogy náluk (értsd: Svájcban) már nő a hegyoldalban a medvehagyma, amitől rögtön el is kapott a sóvárgás. Akkor persze, amikor Apa (nem kifejezetten önszántából) célba vette egyik kedvenc bioboltunkat, teljesen elfelejtettem a lelkére kötni, hogy hozzon egy csomóval. Aztán elérkezett a hétvége, amikor Anyukámnak meglepetés szülinapi vacsorát szerveztünk nálunk, és erre az alkalomra nagynénémék valami telepatikus sugalmazás hatására, valamint nagy örömömre hoztak nekem egy csokor medvehagymát.

Ezután a nem túl lényeges, de annál hosszabbra sikerült bevezető után jöjjön két recept, amiket elkövettem belőlük.

Medvehagymás krém

Hozzávalók: medvehagyma, vaj vagy margarin, majonéz, só. (Adagolás ízlés szerint: Aki kevésbé szereti a vajas krémeket, tegyen bele kevesebb vajat vagy margarint. Aki pl. gyógyászati okokból, magas vérnyomásra szeretné fogyasztani, annak érdemes mellőzni a sót. Aki szeretne inkább olyan fűszeres vajat kapni, amiben később esetleg süthet is, az hagyja ki a majonézt.)

Elkészítés: A margarint jóelőre kivettem a hűtőből puhulni. A medvehagymaleveleket lemostam, lecsöpögtettem, és felvagdostam nagyobb darabokra. Bedobáltam a turmixgépbe a margarinnal, majonézzel és sóval, és összedolgoztam. A turmixgép nem létszükséglet, de így egyrészt nem kell olyan gondosnak lennünk az aprításnál, másrészt az egész krém üde zöld színt kap.

Diétás kiegészítés: Mivel én tej- és tojásmentesen étkezem, ezért természetesen növényi margarint és tojásmentes "majonézt" használtam.

Medvehagymás pogácsa és sajtos rúd

Alapul vehetünk bármilyen, jól bevált receptet. Én ezt a tej- és tojásmentes tésztát választottam:

Hozzávalók: kb. 10 levél, apróra vágott medvehagyma, 40 dkg (tönkölybúza) liszt, 20 dkg növényi margarin, 1 tk. só, 1 csomag instant élesztő, 1 kk. cukor, kevés zabtej, olívaolaj, növényi sajt.

Elkészítés: Az élesztőt kb. fél dl cukros zabtejben felfuttattam, majd összegyúrtam a hozzávalókat, és még lazítottam annyi zabtejjel, hogy masszívabb kelt tésztát kapjak. Az én ízlésemnek ez egy kicsit szárazabb süti, ezért legközelebb szerintem beledolgozok majd pár szem főtt, áttört krumplit is.

A tészta nagyrészéből pogácsát készítettem. Kinyújtottam 1-2 mm vékonyra, bekentem olívaolajjal, félbehajtottam, megint kentem, megint félbehajtottam, ezt még megismételtem párszor, majd az így kapott tömböt kb. 1 cm vastagra nyújtottam, és a legkisebb formával pogácsákat szaggattam belőle. Sütőpapíron, 180 fokon sápadtra sütöttem őket. (Nem szabad megvárni, míg megpirul, mert akkor teljesen kiszárad.)

A szaggatáskor lepotyogott maradékokból lettek a sajtos rudacskák. Összegyúrtam a tésztát, és kb. 2-3 mm vastag téglalapot nyújtottam belőle. A lap felére növényi sajtot reszeltem (mi Viofastot veszünk, ehhez natúr vagy mozzarella ízűt érdemes választani), aztán ráhajtottam a téglalap üres felét. Felvágtam kb. 1 cm széles csíkokra, amiket megcsavarva sütőpapírra fektettem. Szintén 180 fokon sütöttem meg. Ha a rudacskákat mártogatósként használjuk valamilyen kencéhez, akkor nem is igénylik a krumplis dúsítást, maradhatnak ilyen szárazkásak is.

A téli horgolmányok közül még kimaradt Marci manósapkája. A barkások "Korcsolya" színű Szerpentin fonalából készült - végtelenül egyszerűen. Ha jól számolom, akkor a 32 szemből álló, kezdő láncszemsor után 20 sor kispálca következett, az utolsó 2 sor elején és végén pedig fogyasztottam egyet-egyet. A (majdnem) téglalapomat félbehajtottam, és összeöltöttem annál a szélénél, amin a fogyasztások voltak, így kaptam egy kapucnit, aminek a tarkórészén volt egy kis "gömbölyűség". A kapucni nyakrészére horgoltam még 5 sor kispálcát nyakmelegítőnek, a kapucni-nyakmelegítő találkozásánál belefűztem egy fonalat kötözőnek, és el is készült a kezdő manósapi:

Itt a nyakrész pont nem látszik, de éppen ez volt a lényeg, hogy be lehessen tűrni, és melegítse Marci nyakát.

Nagy zimankó idején még alákerült egy "kupaksapi", ami jól rácuppant Marci homlokára, így tökéletes volt a védelem.

Még mindig édesség...

Amikor kiderül, hogy jóideig nélkülöznünk kell a tejet és a tojást, az egyik első étel, ami miatt krónikus szívfájdalom kap el minket, az a palacsinta. Egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy teljesen jól működő és finom palacsinta süthető tej- és tojásmentesen is. Sőt egész sok variáció létezik. A tejet helyettesíthetjük növényi tejjel vagy simán vízzel, ásványvízzel, szódával, a tojást egy az egyben elhagyhatjuk, vagy pótolhatjuk növényi kötőanyagokkal (pl. zabpehellyel), illetve kísérletezhetünk még keményítővel és különböző típusú lisztekkel. Én legutóbb ezzel a recepttel próbálkoztam:

fél kg liszt
kb. 1 liter szénsavas ásványvíz
6 ek. kukoricakeményítő (tojásonként kb. 2 ek.)
csipet só
(Cukrot nem szoktam a tésztába tenni, így már az első palacsinta sem ragad le, és kedvünkre variálhatjuk a sós és édes töltelékeket.)

Ennél a sütésnél éppen palacsintatortát készített Kriszta és a Kockásfülű Nyúl, így Csenge kérésére naná, hogy mi is rakott palacsintát ettünk. A töltelékek:

szilvalekvár
baracklekvár
diótöltelék (darált dió cukorsziruppal leforrázva)
csokipuding (kakaópor, cukor, rizstej, kukoricakeményítő)

Minden emeletre más-más tölteléket kentünk, és amikor felkerült minden réteg, ráöntöttük a maradék pudingot. Az eredmény leginkább a klasszikus "ronda és finom" kategóriába sorolható. Gyorsan meg is ettük...:)

Ha már így belelendültem, folytatom a diétás nyalánkságok sorát. Most egy (a már jól ismert fórumról származó) tej-tojásmentes linzer megbolondított receptjét írom le.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
20 dkg (tejmentes) margarin
10 dkg cukor
1 csipet só

Ez az eredeti recept. Én ebből csíptem le egy kevés margarint, hozzákevertem kb. 10 dkg mandulakrémet (Rapunzel-féle, 100%-os, bio mandulamassza), és mivel ez a margarinnál folyékonyabb dolog, még egy kis liszt hozzáadásával tettem gyúrhatóvá. Miután a tésztát összedolgoztuk, érdemes egy órát hűtőben pihentetni, hogy könnyebben kezelhető legyen. Ezután lisztezett deszkán 3-4 mm vastagra nyújtjuk, nagy pogácsaszaggatóval köröket szaggatunk belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsiben, alacsony hőfokon megsütjük. Vigyázat, nagyon gyorsan sül! Ne hagyjuk kiszáradni, amint elkezd színe lenni, érdemes kikapni a sütőből. A mandulás linzereket finom, Nagyi-féle szilvalekvárral ragasztottam össze, végül meghintettem porcukorral, de csak a dekor kedvéért.

Jöjjön a húsvéti kalács és kuglóf receptje! A kelt tészta:

1 kiló liszt
1 kocka élesztő
1 csipet só
3-5 ek. cukor
15-20 dkg margarin (vagy más növényi zsír)
annyi narancslé, amivel lágy tésztát kapunk

Ha szeretnénk, akkor az élesztőt kevés cukros vízben felfuttathatjuk, de nem szükséges. A hozzávalókat jól összegyúrjuk, kelni hagyjuk, majd felhasználjuk a kívánt kelt tésztás sütihez.

Kakaós és kókuszos kalács

A fenti tésztából két kalács készülhet el. A tésztát tehát először megfelezem, aztán a két darabot 3-3 részre osztom.

A kakaós kalácshoz lisztezett deszkán kinyújtom a 3 lapot. A méreten nem kell sokat agyalni, ha valahol 2-5 mm körüli vastagságot kapunk, akkor jók vagyunk. A lapokat alaposan beszórom cukrozott kakaóporral (tejmentesek figyelmébe: kifejezetten magunk cukrozta, holland kakaót használjunk!), egyenként összetekerem a hosszabbik oldalon kezdve, az így kapott kakaós tekercseket pedig megfonom kalácsnak.

A kókuszos kalácsnál ugyanígy járok el, csak ezúttal cukrozott kókuszreszelékkel hintem meg a lapokat.

Ha van kenyérsütő formánk, akkor tegyük bele egyenként a kalácsokat, ha nincs, akkor válasszunk egy kisebb, de viszonylag magasabb falú tepsit, amiben lazán elférnek egymás mellett, és még nőni is tudnak benne. (A tepsikbe én sütőpapírt szoktam használni.)

Tegyük a kalácsokat kb. 180 fokra előmelegített sütőbe. Mikor kezd színe lenni, meg szoktam kenni párszor egy kis rizstejjel elkevert mézzel, hogy legyen egy kis fénye, enélkül mattabb kalácsot kapunk, ami persze nem baj.

Ha szép pirosra sültek, kivesszük, és rögtön ki is kapjuk a tepsiből, hogy ne "izzadjon meg" az alja. Nem lehet elrontani, és mindig irtó fincsi!

Kuglóf

Húsvétkor a fent leírt tésztának csak a feléből készült kalács, a másik feléből kuglófot sütöttem, mert nálunk ez elmaradhatatlan része az ünnepi reggeliknek.

Mikor megkelt a tészta, a kuglófnak leválasztott félbe előre beáztatott mazsolát kevertem (lehet rumba vagy rum aromába is áztatni, ez sajnos éppen nem volt), majd a tésztát hurka alakúra formáltam, és finoman belenyomkodtam a kimargarinozott, kilisztezett kuglófsütő formába.

Szintén 180 fokos sütőben sütöttem tűpróbáig. Mikor kihűlt, nyakon öntöttem csokimázzal. (Ehhez összemelegítünk 20 dkg porcukrot, 3 ek. kakaóport, 3 ek. olajat és 4 ek. vízet, épp csak annyira, hogy homogén öntetet kapjunk.)

Picit szárad, aztán lehet is falatozni. Jó étvágyat!

(A recept forrása itt található.)

Egy mozgalmas február végén járunk.

A hónap elején megint részünk lehetett egy kis valódi télben, itt nálunk a hegyen 20-25 cm hó is lehullott, Apa pedig reggelente -20 fokokon vergődte át magát az autóig. Most meg már szinte az utolsó hókupacok is vereséget szenvedtek a napsugarakkal szemben, a tuják alatt nyílnak a hóvirágok,

és az első tulipánhajtások is előmerészkedtek a fagyos föld alól.

A hónap közepén egyszerre több ünnepre is készültünk.

Először is a klubos farsangra, ami azért volt szívünknek különösen kedves, mert jelmezbál kategóriában ez volt Csengének Az Első. Ki is gondolta, hogy ő Babóca, a katicakislány szeretne lenni, aztán együtt össze is állítottuk a jelmezt. Lila (helyett bordó) ruhácskája Emesének köszönhetően már volt, ehhez kapott csápokat fekete szöszös drótból (fogalmam sincs, mi a hivatalos neve), a szárnyait pedig egy nagy tálon megformázott papírmaséból készítettük - közösen, mert így volt igazi a mulatság.

A farsang napján hatalmas zimankó közepette evickéltünk le a hegyről a party helyszínére, így ennek és a nagy nyüzsgésnek köszönhetően, az esemény jelentőségéhez egyáltalán nem méltó módon egy darab fotó sem készült Babócáról...:(

Megörökítettük viszont Legóék mulatságát. Alant éppen széki négyest járnak...

Aztán elérkezett Csenge 4. születésnapja! Hihetetlen, de az én kis szöszös homlokú, szuszogó gombócom...

...mára ekkora hölggyé cseperedett:

Ilyenkor a bolti ajándékok mellett szeretek magam is készíteni valami apróságot, akár úgy is, hogy Csenge látja, mert olyan jó látni az izgalmat és az érdeklődést, ahogy lesi, hogyan születik meg egy-egy alkotás, no meg, hogy mikor készül már el végre. Szóval ezúttal egy horgolt mamusz volt a (félig-meddig) meglepetés.

A leírást itt találtam, de persze a méretnek megfelelően változtattam egy-két apróságon.

Volt persze torta is. Csenge kívánságának megfelelően katicával, méhecskével és virágokkal (sajnos a pillangó és a kukac már nem fért rá, sőt ha a torta felszíne nem szab határt, akkor kb. a komplett ökoszisztéma rákerült volna...), és hogy egy picit magamnak is kedvezzek, tej nélkül.

De a saját készítésű meglepetések terén kétség kívül Pista papa vitte el a pálmát. Történt ugyanis, hogy Csenge néhány éve kapott Danitól egy ilyen tűzhelyet:

Aztán teltek a hónapok, és Csengével együtt az igényei is egyre nőttek, míg egy nap közölte, hogy ehhez a tűzhelyhez biza sütő is dukál... Ekkor összedugtuk a fejünket Csilla nagyival (na ja, az ilyen jellegű, férfiak ellen irányuló merényletek mindig valamilyen asszonyi összeesküvés során születnek), és kitaláltuk, hogy Pista papa beleépíthetné a tűzhelyet egy komplett kiskonyhába. El is vitték a játékot, Csengének pedig beígértük, hogy karácsonyra gyönyörű konyhát kap majd helyette/belőle. A fúrás-faragás-csiszolás-lakkozás addig húzódott, hogy eltelt a karácsony - konyha nélkül. Persze az egésznek én ittam meg a levét, ugyanis Csenge arra a kérdésemre, hogy süt-e nekem palacsintát (az ideiglenes, kartondobozból összeeszkábált tűzhelyen), közölte, hogy nem, majd csak azon, amit a Pista papa csinál neki. Erre megsürgettem a maestrót, mondván, hogy az ő lelkén fog száradni, ha palacsinta nélkül maradok. Így a születésnapi bulira végre el is készült a csoda - tűzhellyel, sütővel, hűtővel, mosogatóval, csurgatóval és akasztókkal. Íme:

És mi minden történt ezalatt Marcival?

Gyarapodott fejlődött, ahogy illik. Az, hogy a hátáról az oldalára tud fordulni, nem újdonság, hiszen ezt már - sokkoló módon - két naposan bemutatta a kórházban. A hasról hátra fordulást karácsonykor pipáltuk ki, az imént említett, hátról indított forgásból pedig január közepén érkezett meg a hasára. Azóta zabálnivalóan fókázik és tolat, hogy hamarosan 12 km/h-s sebességgel kússza-mássza be bérleményünk összes termeit.

Testi-lelki jóllétét az ébren töltött órák 95%-ának végiggurgulázásával-gagyarászásával, illetve röpke 7,5 kilós súlyával igyekszik alátámasztani.

Egyedül ez a fránya ekcéma tör még mindig borsot az orrunk alá, de úgy tűnik, lassan-lassan sikerül felülkerekednünk rajta. A kezdeti sikertelenség után tovább szigorítottam a diétát, most már kizárom a lehető legkisebb esélyét is az alávaló tehéntejfehérjének, ami többek között azt jelenti, hogy kénytelen vagyok kizárólag itthon sütött kenyeret enni, minden "nyomokban tartalmazhat" típusú ételt száműzni, és csilliókat költeni különböző bio- és reformélelmiszer-boltokban. Citrusfélék továbbra is csak minimális mértékben jöhetnek szóba (kb. csak akkor, amikor citromlével ízesítek egy-egy tejtermékpótló ételt), banánból pedig, amivel a kieső kálcium egy részét igyekszem pótolni, csakis bio verzió mehet a reggeli turmixba. Bő egy hete újabb gyanúsított is képbe került, ugyanis egy reggelire elfogyasztott rántotta után estére Marci pöttyei a szokottnál is csúnyábban néztek ki, így a tojást is kihúztam az étlapról. Ez mondjuk nem kis kreativitást igényel főzés-sütés fronton, de az első kétségbeesés után kiderült, hogy azért tej- és tojásmentesen sincs minden veszve. Ezt bizonyítandó íme a diétás és fincsi farsangi fánkunk:

(Hogy közérdekű is legyek, itt a receptje: 50 dkg liszt, 1 csomag instant élesztő, 2 csipet só, 3 teáskanál cukor, 2,5-3 dl víz - összegyúrni, kelni hagyni, forró olajban pirosra sütni, nagy hirtelen jól megenni, tíz ujjunkat végignyalni. A recept ebből a kincsesbányából származik.)

A diétán túl homeopátiás vonalon is folytattuk a próbálkozást: a gyerekorvos ismét szerváltást javasolt, ami (kopp-kopp-kopp) beválni látszik.

Hogy végül a sok kísérletezés közül mi vezetett javuláshoz, egyelőre nem tudom, de a lényeg, hogy jó két hónap után Marci arcát, nyakát és karjait végre nem borítják száraz, hámló, viszkető, duzzadt, vörös foltok.

Persze hamarosan letesztelem, hogy minek köszönhető ez az örömteli változás, de előbb még hátra van számunkra egy nagy átvészelnivaló... A hónap híre ugyanis, hogy megkaptuk Marci műtéti időpontját: kevesebb, mint két hét múlva összeöltik a Babó másfél mosolyát.

Most ekörül forog szinte minden gondolatunk. Jaj... Nem részletezem, mennyire be vagyok rezelve, és milyen furcsa érzés, hogy némiképp "új arca" lesz a fiamnak... Elhatároztam, hogy ügyesek és erősek leszünk, túlleszünk rajta, gyorsan teljes gyógyulásig szeretgetjük Marcit, aztán még gyorsabban el is felejtjük az egész tortúrát. Így lesz.:)

Ezzel zárom is ezt a hosszúra nyúlt, februári bejegyzést, és csendben reménykedem, hogy az akciódús hónapkezdés után egy szép, nyugodt, tavasz illatú március vár ránk...

Valljuk be, a tejmentesség egyik legfájdalmasabb része a csokihiány. Elvileg vannak olyan csokik (pl. Boci étcsokoládé), amikben nincs tejszármazék, de a "nyomokban tartalmazhat..." felirat ezeken is ott díszeleg, szóval nekem most felejtős. Hosszasan kutattam, hogy hogyan oldjam meg a csokikérdést házilag, de vagy olyan recepteket találtam, amiknek az egyik legfőbb alkotórésze a tejpor, vagy olyanokat, amik tejmentesek, de az alapanyagaik méregdrágák és/vagy nem kaphatóak. Szóval nekiálltam kísérletezni, hogyan lehetne átültetni a sima házi csoki recepteket tejmentesre. Az első próbálkozás a volt, hogy szimplán lecseréltem a vajat növényi margarinra, a tejport pedig növényi tejporra, de utóbbi valahogyan másképp viselkedik, így bár az íze mennyei lett, de az állaga még egy egész éjszakányi mélyhűtőben való jegelés után is egy nyúlós-ragacsos meghatározhatatlan valami lett. A következő kísérlet során picit visszavettem a vízmennyiségből, és a tejporból másfélszer annyit tettem hozzá. Ez már bejött, ilyen lett:

Egy tisztességes méretű táblához az alábbi hozzávalókra van szükség:

• 4 dkg cukor
• 1 ek. kakaópor (ízlés szerint lehet több is)
• 10 ml víz
• 1 dkg növényi margarin
• 7,5 dkg kókusztejpor

Az elkészítése nagyon egyszerű. Vegyünk elő egy szimpatikus formájú tálat vagy dobozt, és béleljük ki fóliával vagy sütőpapírral. Egy kis lábasba öntsük bele a cukrot, a kakaóport, a vizet és a margarint, és kis lángon keverjük addig, amíg homogén szirup nem lesz belőle. Ha ez megvan vegyük le a tűzről az edényt, és adagoljuk hozzá a kókusztejport. A kész masszát öntsük át a kibélelt edénybe, simítsuk el, és tegyük hűtőbe néhány órára, de ha bírjuk, egy egész éjszaka is ráfér.

Az eredmény egy tábla, szeletelhető, a szánkban kissé ragacsosan olvadó, kókuszos beütésű, sajnos gyorsan fogyó, tejmentes, csokis finomság.

Szóval ez volt az első kísérlet, de terveim szerint tovább folytatom a próbálkozást. Pl. kíváncsi vagyok, hogyan működik a dolog rizstejporral, vagy mi történik, ha a tejpor egy részét keményítővel helyettesítem.

Itt van néhány horgolmány, amit még nem mutattam meg.

Csenge nyuszija, ami még akkor készült, mikor Marcit vártuk. Csengét pedig ez a nyuszi várta, mikor mind hazatértünk a szülés után:

A nyuszi leírása itt található.

Aztán készült még a gyerekeknek egy-egy téli szett (Barka Mosó Masa fonalakból). Csengének sapka, sál és kesztyű:

Ezt a pózolást honnan szedte?!... Egyébként a sapka és a sál saját elképzelés alapján készült, a kesztyűnek viszont itt a leírása. (Utóbbit érdemes akkor is megnézned, ha nem 3-4 évesnek való kesztyűt szeretnél, mert 2 évestől felnőttig leírja a méretezést.)

Ez pedig Marci sapkája és a hozzáillő garbósál:

A sapi azért ilyen buci, mert kibéleltem polárral.

Hát ennyi. A többi horgolt cuccról a karácsonyi bejegyzésben írtam.

Néhány saját készítésű, karácsonyi ez-az már felkerült a blogra, de praktikus okokból volt, ami eddig lemaradt.

Például így néz ki az adventi koszorúnk teljes fényében:

Így pedig az adventi naptár, amikor fent van rajta mind a 24 filc mézeskalács:

És persze idén is elkövettem néhány saját készítésű ajándékot a családnak, pl. nemezelt szappanokat a női szakasznak:

Horgolt sálkollekció a Farkas-családnak (a Barka visszafogott színű Diplomata fonalaiból):

Horgolt sapka és nyakmelegítő együttes legújabb sógornőmnek, Beának (Barka Szerpentin / Flódni fonalból):

(Ööö, azt hiszem, mindenki jobban járt volna, ha a tulajdonosán fotózom le...)

És még egy gyors bejegyzés mára, ugyanis megígértem, hogy felteszek egy képet az adventi naptárunkról. A mai állás szerint így néz ki:

Majd fotózok egyet akkor is, amikor megvan az egész. Mi tagadás, kicsit le vagyok vele maradva, azaz nem készült el minden darab decemberig, így azt a taktikát választottam, hogy kiszabtam, kidíszítettem, felakasztóztam őket, de mindig csak előző nap varrom össze, így nincs akkora rohanás, és jut időm az sk. karácsonyi ajándékokra is. (Az utolsó darabok azért már készen vannak, hogy a karácsony előtti hajrában már ne kelljen velük bíbelődnöm.)

(Még egy zárójeles megjegyzés: Sokszor szoktatok tőlem szabásmintát kérni, de sajnos még mindig az a rossz szokásom, hogy szabásminta nélkül dolgozom, vagy csak vázlatokat firkálok, amik utána a kukában landolnak. Bocsánat... Ha kedvet kapnátok ehhez a naptárhoz is, nem tudok jobbat javasolni, minthogy próbáljátok meg kinagyított képről lemásolni őket. Az elkészítés roppant egyszerű: szabás, varrás. Hozzávalók: zöld, barna és drapp filc, fehér csipkedarabok, gyöngyök, hímzőfonal, szalag, 3 pár kis tépőzárdarab és tömőanyag.)

Költözés, nagyobb család, káosz a köbön, stb. Így eshetett, hogy advent első vasárnapján szembesültem azzal a ténnyel, hogy a tavalyi koszorú, amit idén fel akartam frissíteni, nincs meg. Sőt 50 darab teamécsest leszámítva semmilyen hozzávalóm nincs, a kertben álló fenyőket meg csak nem ritkíthatom meg. Volt viszont mindenféle alapanyag, amit a szokottnál korábbi mézeskalácssütéshez hozattam haza Apával. Így az alábbi, nem is olyan szerencsétlen szükségmegoldáshoz folyamodtam:

Az meg már tényleg csak a véletlen műve, hogy ebben az évben Csengének is hasonló témájú adventi naptárat terveztem. Az itt látható filc fenyőre fogunk feltenni mindennap egy filc mézeskalácsot (utóbbiakról még nincs kép, majd pótolom):

Azért látható csak 21 gomb a fenyőn, mert az első (betlehemi csillag) és az utolsó 2 (Szent Család) díszt tépőzárral lehet rögzíteni a fa csúcsán ill. törzsén, ami egyúttal egy istálló is.

Ha már itt járok a "Zita mama sk"-ban, gyorsan pótlom egy régi-régi és két kevésbé régi-régi elmaradásomat.

Hm, hol is kezdjem... Talán ott, hogy mint annyi minden másban, az esküvői ruha terén sem találtam meg pont azt, ami igazán tetszett volna, ráadásul a kölcsönzés is irtó drága buli, így elhatároztam, magam varrom meg a menyasszonyi ruhámat.

Ilyen lett:

A következő nagy ruhavarrós projekt a bátyám esküvőjével indult be. A júliusi esküvőre már egészen nagy pocakra számítottunk, erre kellett valami megoldást találni. Vásárlás kizárva. (Egyrészt azért, mert bármi, ami kismamáknak készül, pusztán ettől a ténytől legalább duplájába kerül, másrészt ennyi pénzért nem veszek meg egy olyan ruhát, amit lehet, hogy többször nem is fogok felvenni.) Arra gondoltam, hogy ha a menyasszonyi ruha ment, akkor egy kismama alkalmi ruha sem okozhat gondot.

Így ezt varrtam magamnak:

Az alkalomra Csengének is kellett egy szép koszorúslány ruha.

A hölgyet elég nehéz volt lencsevégre kapni, de azért nagyjából látszik, milyen csinos volt:

Tegnapelőtt eszembe jutott, hogy majd szükségem lenne a kórházban valamilyen alkalmatosságra, amiben magammal tudom vinni mindenhova a telefonomat (amit ugye nem szeretnék őrizetlenül hagyni). A kütyüboltokban kapható bőr és műanyag tokok viszont nem nagyon találták el az ízlésemet, sokkal jobban szerettem volna valami horgolt cuccot. Így aztán gyorsan megtanultam horgolni.:)

Tegnap el is készült ez itt:

Még mindig történnek klassz dolgok a konyhában, csak ritkán marad időm, energiám megörökíteni őket. Ezeket a fincsi kalácsokat viszont sikerült még idejében tetten érnem:

Így készült:

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 2 tojássárgája, 5 dkg élesztő, csipet só, 4 dl tej, 2 evőkanál olaj, töltelékhez: 1 kocka margarin, 2 evőkanál cukor, 2 csomag vaníliás cukor, 6 evőkanál kakaó, kenéshez: 1 tojássárgája, kevés tej.

Az élesztőt némi langyos, cukros tejben felfuttattam, lágy tésztává gyúrtam a liszttel, tojással, sóval, olajjal, maradék tejjel és cukorral, majd 2x3 részre választottam. Mindegyik részt lisztezett deszkán kinyújtottam, és megkentem a cukros, kakaós margarinnal. (Ehhez érdemes kicsit meglágyítani a margarint.) A megkent lapokat felcsavartam, majd 3-3 tekercsből 2 kalácsot fontam. A kalácsokat sütőformába téve kb. fél óráig kelni hagytam, utána pedig megkentem tejes tojással a tetejüket, végül 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöttem. Sütés után nem árt kivenni a tepsiből, és deszkára vagy rácsra téve hagyni kihűlni, nehogy beizzadjon.

Ugyanezt a kalácsot el lehet készíteni dióval vagy mákkal is.

Lassan kezdünk elrendeződni új otthonunkban, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy végre elő tudtam venni a varrógépet. A művelet apropója pedig nem más, mint egy újabb játék mei tai, ami már jó ideje nyomta a lelkemet. (Az elsőt ebben a bejegyzésben mutattam be. Nagyjából akkor született meg a kérés, szóval nagyjából azóta húzódott a dolog. Ami khm... elég régóta volt... Bocs...)

A hírek szerint Zsófi, a kedves címzett nagyon örült a szerzeménynek, aminek meg én örültem nagyon.:)

Elkészült az adventi naptárunk. Ahogy korábban írtam, a Kreatív Kézimunka ötletét vettem alapul - picit más szereplőkkel és zitamamás figurákkal, de szerintem ettől még ugyanolyan helyes lett.

Így néznek ki a filczsákocskák fellógatva, 1-től 24-ig beszámozva...

...és ilyenek lesznek, ha majd szépen egyesével kifordítjuk őket...

Kész is a Betlehem!

Bevallom, én nem szeretem azokat az adventi kalendáriumokat, amik minden nap valami ajándékot rejtenek. Nekem nem erről szól az advent... De ez a megoldás (üres zsákokkal) nagyon ötletes és kedves segítség lesz Csengének a karácsonyra való készülődéshez, a várakozás izgalmának és örömének megtapasztalásához.

Csenge jó ideje megkapta a saját hordozókendőjét (ezt itt)...

...de most rákapott a mei tai-ra is, így mit volt mit tenni, varrnom kellett neki egyet. (Az igazi, nagy mei tai-ban elég idétlenül festett...) Ilyen lett:

Már majdnem egy éve annak, hogy megígértem, írok a Babáról. Akkor még csak ennyi látszott belőle (bal alsó sarok):

...de most a cél érdekében, készítettem róla egy pofásabb fotót is, íme:

Jelenleg kölcsönruhában van, ugyanis Csenge néhány hónappal ezelőtt felfedezett egy zsák mélyén egy klasszikus gumifejű csecsemőbabát, és teljesen rákattant, így szegény elárvult Baba (illetve ahogy becézős korszakában Csenge nevezte: Babaka) helyett kénytelen voltam neki meleg ruhát varrni. A meglepő fordulat az volt, hogy egyidőben a ruha elkészülésével, Csenge váratlanul visszakattant Babakára, és így most ő feszít a vagány melegítőruciban. (Szerencsére hasonló méretben nyomul, mint a gumifejű.)

No, de mit lehet tudni Babakáról? Babaka egy ideje nem Babaka. Ha jobban belegondolok, jó darabig, amíg nélkülöznie kellett Csenge figyelmét, szinte meg sem szólítottuk. Most, hogy újra előtérbe került, rákérdeztem, hogy mi a neve, mire Csenge közölte, hogy Baba. Szóval Babaka most éppen Baba, aztán ki tudja, milyen nevet fog kapni, ha Csenge idővel hajlandó lesz böcsületes névvel ellátni.

A részleteket tekintve Baba testanyagból készült és gyapjúval van kitömve. Formáját leginkább a szabásnak köszönheti, illetve némi tömés közben alkalmazott trükknek. Fejét úgy csináltam, ahogy a Waldorf-manókét, -babákét szokás. A karjait és lábait picit másképp rögzítettem, mint azt hagyományosan szokták az ilyen típusú babáknál, illetve extra még a köldök és a formás kis popsi is.

A technikai részletek kedvéért készítettem pár meztelen fotót is róla. Remélem, nem fog megsértődni miatta...

Összességében elég nagy munka volt, így mielőtt bárki rákérdezne, nem, nem varrok több ilyet, sőt titkon abban reménykedem, hogy Csenge a leendő tesókkal is hajlandó lesz megosztozni ezen az egyetlen darabon...

Végre elkészültek a paradicsomok. Esztinek hála, már hónapok óta itt feküdt a polcon a megfelelő színű filc. Mostanra már annyira nyomasztott, hogy még mindig hozzá sem nyúltam, hogy ma rászántam magam, és megvarrtam a kettő, helyesebben másfél paradicsomot. Íme:

Egyébként pont a napokban fedeztem fel, hogy már a kék-sárga bútoráruházban is lehet kapni ilyesmit (igaz, csak műszálból), és már-már kezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy mennyivel egyszerűbb lenne onnan beszerezni a hiányzó darabokat az órákig tartó öltögetés helyett, de aztán Csenge egy pillanat alatt helyretett azzal, ahogy boldogan rohangált a paradicsomokkal körbe-körbe, és lelkesen kiabálta, hogy "Anya varrt nekem paracsimót!"...

Végülis mennyivel jobban hangzik az, hogy "anya varrt nekem paradicsomot, olyat, amilyen senki másnak nem volt, és nem is lesz!", mint az, hogy "anya vett nekem paradicsomot, azt amelyik nagyjából minden harmadik ikeajáró család játékparkjába be fog kerülni", nem? Azt hiszem, egy ilyen játék sokkal inkább az övé lesz, mint amit egy laza mozdulattal leemelünk a polcról...

Szóval kedves Anyukák, hajrá! Varrjatok paracsimót!:)

Nos nem teljesen jogos, hogy a "Zita mama sk." bejegyzései közé veszem fel ezt a válogatást, hiszen ezek egyelőre nem az én alkotásaim, csak inspirációk, de remélem, hamarosan el tudok majd büszkélkedni néhány hasonló darabbal.

Ajánlom mindenkinek ezt a néhány fotót, aki szeretne rákattanni a filc ételek gyártására. Aki nem, az addig lapozzon, amíg még megteheti!...;)

Naaa???...